"Tegnap óta, minden más lett mi addig volt. Nehezebb már, pedig kisebb a súly."

Régen írtam. De valahogy akárhányszor a gép elé ültem, nem tudtam mit írni. Pedig bőven lenne mit, naponta legalább 5x van olyanom, hogy ezt leírom a blogba. 

A szalagavató előtt egy héttel csak sikerült végigvenni a keringőt. Attól, hogy jól is menjen, még elég messze vagyunk, de fő az optimimus. Én nem értem, hogy egyesek, hogy tudnak állandóan táncra járni, esetleg ebből megélni. Kiakasztó, mindig újat tanulni, azt számtalanszor elpróbálni és ahányszor nem sikerül, annyiszor újrakezdeni. Bár a mi tánctanárunk esetében akkor is újrakezdjük, ha már valami egész jól megy. Részletkérdés... 

Kenny épp meg van sértődve a világra. Elvesztette egy "barátnőjét" és még kurvának is nézik. Nos... ha valaki adja magát az "egyészakásra" vagy hagyja, hogy belevigyék többször is, hát arról bizony könnyen kialakulhat a ribanc vélemény. Csak alapvetően ezen nem kéne csodálkozni. Ez a barátnő elvesztés dolog... hát ez egy túlértékelt "kapcsolat" volt Zitta részéről. Persze annak, hogy ez "tönkrement" köztük, én vagyok az egyik oka, de én ezt minden rosszindulat nélkül, nem bánom annyira. És ezzel nem vagyok egyedül...

Most pénteken, este Ismerős Arcok koncert volt a Petőfi csarnokban. :) Nem tudok erről sokat írni. Felejthetetlen! :) 

Szombaton meg Zsófi és Levi szülinapját ünnepeltük. Ez is nagyon jó volt. 

Szűkszavú lettem a végére, de már fáradt vagyok...

 Nagyon szeretlek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.