Reményik Sándor: Gyűrűt készíttetek...

Egy gyűrűt készíttetek, feketét, 

Acélból, - dísztelent, keményet, 

És a dátumot belevésetem, 

Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget, 

S jusson eszembe, hogy az életem 

Egy kockára tettem föl mindenestől!

Június 4. 1920.: 

Én megállok e sírkő-dátumon. 

Én nem megyek egy lépést se tovább.

Eszembe jutnak Nyugat népei, 

A gőg, a hitszegés, a csalfaság! 

A társtalanság komor bélyege 

A megalázott, széttépett hazán, 

Mohács, Majtény és Világos után: 

Neuilly és Versailles és a Trianon!

Párist, e hitvány, dölyfös ember-bábelt 

Csak gyűlölni és megvetni tudom. 

A dalai, a csipkés- finomak, 

Mikért egy költőnk vágyva könnyet ontott: 

Nekem: káromló, rút rikácsolás, 

S én visszavetem néki, mint a rongyot! 

Remete-nemzet lesz a magyar nép, 

Mintha magányos szirten állana, 

Vezeklő-oszlop tornyos tetején; 

S csak Istene lesz véle, s bánata. 

Eszembe jut a kettétörött kard, 

És lobogóink tépett erdeje, 

És néma, fagyott öblű kürtjeink, -

A némaságuk mintha zengene!

Eszembe jutnak elnyomóink itt: 

És árva testvéreink odakint; 

Június 4. 1920: 

E dátum lázít, fenyeget és int.

Egy gyűrűt készíttetek, feketét, 

Acélból, - dísztelent, keményet, 

És a dátumot belevésetem, 

Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget 

S jusson eszembe, hogy az életem 

Egy kockára tettem föl mindenestől! 

1920 június 8

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.